11+1 tévhit a számlázásról

Ahogyan a fenti, 1903-ban készült soroksári kéményseprő számla is bizonyítja a számlázás formája, tartalma folyamatosan változik. Az elmúlt években a számlázással kapcsolatos szabályozás sokszor módosult, jórészt egyszerűsödött.

A sok változást nem egyszerű naprakészen követni, tapasztalataink szerint emiatt maradtak köztudatban elavult információk a számla kötelező formai és tartalmi elemeivel kapcsolatban.

A vállalatirányítási rendszerek vásárlói, használói részéről alapvető és jogos elvárás, hogy a rendszer képes legyen a magyar hatályos jogszabályoknak maradéktalanul megfelelő számviteli alapbizonylatok előállítására.

Olvasóink számára összegyűjtöttük a számlázáshoz köthető leggyakoribb tévhiteket:

1. A számlán fel kell tüntetni, hogy az adott példány eredeti vagy másolat.
2. A számítógéppel előállított számla aláírás és pecsét nélkül nem hiteles.
3. A számla minden egyes példányát sorszámmal kell ellátni és szerepeltetni kell rajta az összes példány számát.
4. A korrekciós számlát (régebbi megnevezés szerint helyesbítő vagy sztornó) eltérő bizonylatcímmel kell ellátni és tartalmazza az eredeti tételeket negatív előjellel, a korrekciós tételeket pozitívval.
5. A végösszeget nem elég számmal feltüntetni, betűvel is szerepeltetni kell.
6. A számlán áfamértékenkénti összesítőt kell elhelyezni.
7. Devizás számlánál nem elegendő az adóösszeget forintba feltüntetni, hanem meg kell jeleníteni az árfolyamot is.
8. A számla feliratok csak magyarul, vagy kétnyelvű formában jeleníthetőek meg.
9. A számlán nyilatkozni kell a számlát készítő szoftver jogszabályi megfelelőségéről.
10. A számlán fel kell tüntetni annak rendszerbeli könyvelési szabályát.
11. A számítógéppel készített számla és az elektronikus számla ugyanaz a fogalom.

+1. A szállítólevél minden esetben szigorú számadású bizonylat.